Hidrogén ionnal (H-) dúsított ivóvíz

Az egyszerű megoldás:
a „biológiai terepünk” rendbetétele!

Talán Önnek is feltűnt, milyen zavaros a tudásunk a helyes táplálkozás területén! Az egyik könyv szerint bizonyos ételeket kellene fogyasztanunk, míg egy másik szerint éppen azokat kellene kihagynunk az étrendünkből.

Vagy elgondolkozott már azon, miért van az, hogy egy táplálék kiegészítő működik az egyik embernél, és nem működik egy másiknál?

Esetleg Ön szed is egy bizonyos táplálék kiegészítőt, amit elvileg Önnek szednie kell, de észrevehető pozitív változást valójában alig tapasztal, ha egyáltalán tapasztal valami hatást? Vajon mi ennek az oka?

Évek óta kutatom ezt a területet, és próbálom megfejteni ennek a problémának az alapvető okát. Mi az, amit igazából szednem kell, és mit kell elkerülnöm? Miért nem hatnak rám bizonyos dolgok, amik másnál hatékonynak bizonyulnak? Egyáltalán működnek azok a kiegészítők, amelyeket szedek?

Vagy miért állítja sok táplálék kiegészítő gyártója, bármilyen bajunk is legyen, hogy az ő termékük az egyetlen, amire szükségem van?

Kutatásaim során néhány dolog nyilvánvalóvá vált:

Az első, hogy ugyanaz a táplálék kiegészítő azért eltérő hatású a különböző embereknél, mert mindenkinek más a szervezete.

A másik ok, amiért az emberek nem tudják teljesen kihasználni az általuk szedett kiegészítők jótéteményeit, mert a szervezetük nem dolgozza fel megfelelően, és ezért a kiegészítők nagyobb része folyamatosan kiürül a szervezetükből.
Való igaz, hogy ezek nem eget rengető felfedezések, de mi van akkor, ha valaki arra is rá tudnánk jönni, hogy pontosan mi az, ami egyezik minden ember szervezetében, és ezáltal képesek lennénk tenni valamit, hogy mindenkinél javulást érjünk el?

Úgy gondoltam, hogy valahol ebben a nagy zűrzavarban kell lennie megalapozott válasznak erre, és persze ki is derült, hogy már többen is vannak olyanok, akik komoly áttörést értek el ezen a területen. Amiknek én roppant módon örültem, mert a felfedezéseikkel jelentős előnyökre tudtam szert tenni.

Messze legértékesebb koncepció, amivel mások munkáiban a helyes táplálkozás területén találkoztam, ami éppúgy megválaszolta a fenti kérdéseket, mint ahogyan segített a helyes megértésben, a megfelelő információk összekapcsolásában, ezzel eloszlatva a zűrzavart, az a „Biológiai terep” fogalma volt.

Amit ezután az olvasó elé tárok, az egy részletesebb szakmai, de ugyanakkor egy lenyűgöző leírás, ami az egészség titkát egyszerűvé és mindenki számára elérhetővé teszi.

A „BIOLÓGIAI TEREP”

Tehát mit is jelent ez a fogalom? Nos, nézzünk egy hasonlatot.
Ha egy fa gyökerei olyan termőföldben vannak, amelyik tápanyagokban gazdag, megfelelően hidratált és jó ásványforrásokat tartalmaz, akkor ez a fa jól, folyamatosan és gyorsan fog növekedni.

Míg, ha ugyanennek a fának a gyökerei olyan földbe kerülnek, ami mesterséges kémiai műtrágyát tartalmaz, vagy a talaj elveszítette a nedvességtartalmát, esetleg kiáztatta a savas eső, akkor a fa nem fog jól fejlődni, betegségek támadják meg, és idő előtt elpusztul.

A fának a termőföld a „biológiai terepe.”

Ehhez kapcsolódva nézzük meg, mi a szervezetünk „biológiai terepe”! A testünk 70%-a víz! Az agyunk 90%-ban vízből épül fel, így a szervezetünk „biológiai terepe” alapjában véve abból a folyadékból áll, amely körülveszi a sejtek trillióit, és ideális esetben táplálja őket, és elvezeti a salakanyagaikat. Míg ha sejtjeink nem megfelelően tápláltak, ha kiszáradtak, vagy nem képesek megszabadulni a salakanyagoktól, akkor kevésbé munkaképesek, így elkezdenek magából a szervezetből táplálkozni, valamint lerombolják az immunrendszert.

Tehát a szervezetünk „biológiai terepe” a víz és a benne oldott tápanyagok!

Napjainkban, a feldolgozott élelmiszerek korában, ételeink tele vannak vegyi anyagokkal és hiányoznak belőlük az enzimek! A zöldségeket növényvédő szerekkel, műtrágyával termelik. A föld és a levegő tele van szennyező anyagokkal. Ételeink alapanyagai élősködőkkel terheltek! Ma már a vitamin és gyógynövény készítményeink is gyengébb minőségűek stb. stb.

Ezekből következik, hogy a sejtjeink egyszerűen nem kapják meg azt a táplálékot, amelyre szükségük van. Plusz sokat kapnak abból, amire nincsen szükségük. Ráadásul, a számunkra általában elérhető víz klórozott, szervetlen ásványokkal, egyéb vegyi szennyeződésekkel terhelt, másrészt annak a ténynek köszönhetően, hogy e víznek a felületi feszültsége túl nagy ahhoz, hogy beszivárogjon a sejtfalon, a legtöbben dehidratált sejtekkel végezzük.

A korosodás előrehaladtával tapasztalható ráncok, a száraz bőr, a test aszalódása és a kisebbre zsugorodás mind a sejtkiszáradás jelei. Amikor a sejtek megfelelően hidratáltak, akkor „teltek” és izmokat hoznak létre.

Ma az átlagos biológiai terepen a legtöbb embernek olyan a sejtkörnyezete, ami rendkívül vonzó a baktériumok, a bacilusok, a vírusok, gombák, élesztőgombák, penészgombák, a paraziták számára, és ez egy olyan környezet, amelyben ezek az organizmusok virulnak és megtámadják az immunrendszerünket! Ráadásul felélik ételeinkből és táplálék kiegészítőinkből a tápanyagokat.

Ma az orvostudomány ahelyett, hogy ezeket az okokat célozná és szüntetné meg, számolatlanul költi a milliókat a mikrobák a megsemmisítésére! Ráadásul az tapasztalják, hogy azok fokozatosan új mutációkat hoznak létre és immunisakká válnak a gyógyszerekkel szemben.

A mai gyakorlatnál sokkal egyszerűbb, hatékonyabb módszer a biológiai terep megváltoztatása! Fontos, hogy szervezetünket alakítsuk olyan biológiai tereppé, ahol a sejtek virulnak, ami egy jóval erősebb immunrendszert biztosít, és ami barátságtalan a pusztító organizmusok számára!

De hogyan?

Erre az elméleti válasz egyszerű:

1)   Igyunk naponta testsúly kilógramonként 0.03 liter tiszta, alacsony ásványi anyag tartalmú vizet! Ez javítja vérműködést, az oxigénellátást, az anyagcserét, a méregtelenítést stb.

2)   A savasodást ellensúlyozhatjuk lúgos víz fogyasztásával.

3)   Tegyük rendbe a bélflórát, hogy emésztésünk hatékonyan működjön!

4)   Vigyük be ételeinkkel a szükséges nyomelemeket, vitaminokat, enzimeket!

5)   Mozogjunk többet, szívjunk jó levegőt, és mosolyogjunk többet!

Ha teszünk érte, fokozatosan megváltozik a biológiai terepünk.

MI KÖZE EHHEZ A HIDROGÉNNEK?

Szent-Györgyi Albert magyar Nobel-díjas biokémikus, a C-vitamin felfedezője azt állítja, nem az oxigén hanem a hidrogén az élet üzemanyaga!

A legtöbbünk már hallott az úgynevezett „szén körforgásról” a természetben, de ez valójában egy „hidrogén körforgás.”

Ami a következőképpen működik: A növények felveszik a vizet és a napfényt, a napfény energiájával lebontják a vizet hidrogénre és oxigénre, majd a hidrogént a szénhidrátok, zsírok és fehérjék építéséhez használják fel, míg az oxigént kibocsátják a levegőbe, amit mi belélegzünk.

Ennek a rendszernek a fordítottja szervezetünkben azzal kezdődik, hogy elfogyasztjuk a növényi alapanyagokat, és a szervezetünkben található, úgynevezett „dehidrogenátor” (hidrogénelvonó) enzimek kivonják a hidrogént az ételből, amit a növények készítettek nekünk. Ezt követően elégetjük a hidrogént az oxigénnel, és széndioxidot bocsátunk ki a levegőbe, amit a növények elnyelnek.
Pontosabban: a szénhidrátok összetevői 1/3 szénatom, 1/3 hidrogénatom és 1/3 oxigénatom. Amikor a „dehidrogenátorok” felszabadítják a hidrogént a szénhidrátokból, az elég az oxigénnel, hogy energiát (üzemanyagot) állítson elő a szervezet számára, amíg a szén az oxigénnel széndioxidot alkot, amelyet kilélegzünk.

Tehát a növények látnak el bennünket hidrogénnel, hogy azt üzemanyagként elégethessük a szervezetünkben. Az elfogyasztott kalóriák 60%-a ATP-vé alakul, azzá a vegyi anyaggá, amit a szervezetünkben üzemanyagként égetünk el. Félgrammnyi hidrogén elegendő annyi ATP létrehozásához, amit a szervezetünk naponta megtermel, valamint azon kalóriák 20%-ához, melyek a testhőmérsékletünket 36,1-36,6 fokon tartják.

A testünk a hidrogént a szerveink „hidrogénmedencéiben” tárolja, a legnagyobb mennyiségben a májban, ami a szervezet vegyianyag-gyára, és amely a legfontosabb védelmi és önvédelmi szervünk. A máj méregtelenít és megakadályozza, hogy a szervezetbe mérgek kerüljenek. Emellett a belek, a tüdő, és végül a lép is raktároz hidrogént.

A hidrogénatom a legkisebb ismert atom, egyetlen elektronnal. A hidrogénből az ionizálás során H- (hidrogén ion) lesz, ami egy hidrogénatom, egy nagyon lazán csatolt extra elektronnal, amit könnyedén le tud adni. Az elektronok nem mozognak a szervezetben, kivéve, ha hidrogén társul hozzájuk. Egy jó egészségnek örvendő szervezetben bőségesen találhatók H^- ionizált molekulák, csakúgy, mint a friss bio narancslében és grépfrút lében (de ott ez nagyon gyorsan lebomlik).

Dr. Vincent-et, Franciaország fő hidrológusát felkérték, hogy vizsgálja meg a helyi víz minőségét és hatásait Franciaország különböző falvaiban. Egyes falvakban nagyon beteges, energiahiányos embereket talált, míg más falvakban kicsattanóan egészséges és boldog emberekkel találkozott. Megvizsgálta a vizet, statisztikai felméréseket végzett, és közvetlen összefüggéseket talált a vízminőség és az emberek egészségi állapota között.

Háromféle módon vizsgálta a vizet:

a)   Mérte a víz pH értékét [p(otential a) h(ydrogen) = hidrogénpotenciál]. Ez alapjában véve a víz sav-lúg egyensúlya. Ezen a skálán a 14-es az erősen lúgos, 7-es a kiegyensúlyozott semleges, és a 0 az erősen savas. Ez a teszt a pozitív töltésű hidrogén mennyiségét méri.

b)   Megmérte a víz rH értékét (relatív hidrogén). Ez mutatja a vízben levő H^- (hidrogén ion) mennyiségét. Ez a skála a 42-es értéktől a 28-ason át a 0-ig mér. A 28-as fölött erősen oxidált a víz, gyakorlatilag elérhető elektronok nélkül, míg a 28-as alatt bőséges az elektron tartalom.

A legegészségesebb falvakban a víz rH értéke 22 volt, míg az egészségtelenekben ez az rH érték megközelítette a 42-t.

Ez a gyakorlatban azt jelenti: ha az egészségtelen falvakban szeretnénk annyi elektronhoz jutni, ami egy pohár 22-es értékű vízben található, akkor a 42-es rH tartományú vízből egy millió pohárral kellene meginnunk!

c)   Megmérte a víz ásványianyag-koncentrációját, ami a vezetőképességgel és az ellenállással jellemezhető.

Amikor elvégezte a kimutatásainak a statisztikai elemzését és összevetette az eredményeket a különböző falvakban élő emberek egészségi állapotával, rájött, hogy a legegészségesebb víz pH-ja kissé 7 alatt volt, rengeteg elektronnal és alacsony ásványi anyag tartalommal.

Ezzel kapcsolatosan megnéztük a Hunza víz összetételét, amit a szakirodalom az egyik legextrább víznek minősít! Úgy találtuk, hogy a Hunza víz is tele van elektronokkal! Az rH értéke 21-es, ami 10-szer több elektront jelent, mint Dr. Vincent által mért legjobb 22-es rH. Ez számszerűsítve annyit jelent, hogy az egészségtelen falvakban kb. 10 millió pohár átlagos vizet kellene meginnunk ahhoz, hogy ugyanannyi elektronhoz jussunk, mint amennyi egyetlen pohár Hunza vízben található!

Összehasonlításul, a „Lourdes” berendezéssel előállított víz rH értéke 3-as, míg például a bio narancslé rH értéke 7-es. Ez matematikailag annyit jelent, hogy a berendezésből nyert egy pohár hidrogénnel dúsított víz a H- elektronok számát tekintve egyenértékű 10 000 pohár friss bio narancslével. Hatalmas mennyiségben találhatóak benne a H- ionok!

Mi a helyzet az antioxidánsokkal és szabad gyökökkel *?

Oxidáció akkor megy végbe, amikor az elektronok elvesznek. Például, ha vizet iszunk az egyik francia faluban, ahol a víz rH értéke 22, akkor rengeteg elektronhoz jutunk. Míg ha ezt a vizet palackozzák (ahogy ez meg is történik) és elküldik a világ másik felére, de szállítás közben a fény lebontja a hidrogén ionokat, így az rH érték már nem lesz 22, és a víz már nem bővelkedik elektronokban, mert oxidálódik.
Fontos tudnunk: a szabadgyökök mind elektronokat lopnak a sejtjeinktől, és az öregedési folyamat alapjában véve nem más, mint a sejtek és a DNS szabadgyökök által okozott pusztulása.

A szabadgyökök másodpercenként 100 000 támadást intéznek a szervezetünk és a sejtjeink ellen, és mind elektronokat akarnak elrabolni, s ha nem rendelkezünk elegendő antioxidánssal (amelyek azáltal védik sejtjeinket, hogy elektronjaikat könnyebben átadják, mint a sejtek), akkor közvetlenül a sejtektől vonják el azokat.

Minden antioxidáns különböző szinteken válik meg az elektronoktól. Például a C-vitamin egy olyan vitamin, amely megválik az elektronoktól, de amikor oxidálódik, maga is szabadgyökké válik, és ekkor ő is elektronokat akar rabolni. A Pycnogenol vagy E-vitamin átadja az elektronokat a C-vitaminnak és maga is szabadgyökké válik, de ez nem annyira káros, mint amikor a C-vitamin szabadgyök volt. Ezt a láncfolyamatot hívják elektron kaszkádnak, és ezért van szükségünk életünkben az antioxidánsok széles skálájára, beleértve a szelént is.

Szervezetünkben H^- az egyetlen olyan antioxidáns, amely nem válik szabad gyökké, amikor megválik az elektronjától. Átadja az elektront, elégeti az oxigént, és a legerősebb antioxidánssá válik olyan kisméretű ionokkal, amelyek azonnal bárhova eljutnak a szervezetben.

Tehát a Hunza víz alapvető titkai:

- a nano-kolloid ásványi anyagok,

- a hatalmas mennyiségű H- ion és

- az alacsony felületi feszültség (alacsony ásványi anyag tartalom).

A friss biotermékek mind sok H^- iont tartalmaznak, de ha nem vegetáriánus, akkor használja a „Lourdes” berendezést hogy megkaphassa a szükséges H^- ionokat, és még jóval többet is annál!

Fontos azt is tudnunk, hogy a főzés eltávolítja a legtöbb negatív iont és elpusztít minden életet az ételben, valamint a fémedények lemerítik az elektronokat csakúgy, mint a fém evőeszközök!

Szedhetünk B12 vitamint, és lehet, hogy semmilyen hatással nem lesz ránk, ha nincs B12 hiány a szervezetünkben, viszont fontos tudnunk, hogy mindenki H- hiányos!

A Dr. Morrell által kifejlesztett úgynevezett BTA (Biológiai Terep Elemző) eszköz, mely a vérben, a nyálban és a vizeletben méri a H⁺ a H^- ionok és az ásványok jelenlétét, kimutatta, hogy az emberek 100%-a , különösen a kor előrehaladtával, H^- hiányban szenved. Mindannyian túl-oxidálódottak vagyunk. Pedig a gyakorlatban az elektronhiány, számos betegség előidézője, okozója.

Egy olyan talajban, amelynek gyenge az ásványianyag-tartalma, gyenge a pH-ja és kevés elektronnal rendelkezik, abban a kukorica nagyon gyenge, rosszul fejlődik és megtámadják a penészgombák, a rovarok. Ugyanez a helyzet a szervezet biológiai terepén is, a sejteket körülvevő folyadékban. A vírusok, a baktériumok, a penész- és élesztőgombák, valamint a paraziták nem képesek túlélni azon a terepen, amelyik egészségesnek bizonyul a sejtjeink számára. Egy átlagos napon 3 millió baktériummal kerülünk kapcsolatba, s mellette a vírusok és a ráksejtek is folyamatosan képződnek és pusztulnak el a szervezetünkben. Ha egyszer megvetik a lábukat egy rossz biológiai terepen, akkor olyan méreganyagokat bocsátanak ki, amik kényszerítik a sejteket, hogy leadják elektronjaikat. Ezzel tovább rontják a szervezet biológiai terepét, ami már kevésbé kedvez a sejteknek, de sokkal inkább a támadó organizmusoknak.

Ezt a negatív folyamatot megfordíthatjuk az elektronmennyiség növelésével, és egy olyan környezetet teremthetünk, amelyben a támadó organizmusok nem tudnak élni! Így javul az immunrendszer, s el tudjuk távolítani a szabadgyököket, a mérgeket, és a felesleges anyagcsere végtermékeket.

Ma az orvostudomány milliókat költ arra, hogy megpróbálja elpusztítani a vírusokat, amelyek a támadásokra máris immunissá válnak. Fontos felfedeznünk, hogy ez nem a probléma gyökerének a kezelése. Életünkben a leghelyesebb dolog, amit tehetünk, hogy a „biológiai terepünket” a megfelelő tartományba juttatjuk.

A szervezetnek ideális esetben lúgosnak kellene lennie, de jelenleg az étkezésünk miatt egyre savasabbá válik – például a daganatos betegeknek sok az ammónia a szervezetükben (és a leheletükben). A pH értéknek a baktériumok, vírusok, gombák, élesztőgombák és a rákos sejtek életképességére gyakorolt hatását csak a közelmúltban ismerték fel. Ugyanis a kórokozók jóval savasabb környezetet részesítenek előnyben. A pH lúgosabb szintekre emelésével is csökkenthetjük a kórokozók hatékonyságát.

Louis Pasteur kortársa, Claude Bernard professzor megállapította: "A mikroba az semmi, a terep minden." Pasteur, aki kidolgozta a csíra elméletet és azt gondolta, hogy megfelelő technikával elpusztíthatók a korokozók, a beszámolók szerint halálos ágyán jelentette ki: "Egyet kell értenem Bernarddal."

Például a rák a toxinok kibocsátásával a saját javára változtatja meg a szervezet biológiai terepét, „átprogramozza” a szervezet, hogy a vizeletbe ürítse az elektronjait, így a vér oxidálttá válik. A rákos sejtekben egyáltalán nincs hidrogén. Juttassunk rengeteg elektront a szervezetbe, és ezzel elősegítjük a rák visszahúzódását.

A szervezetünktől sok minden elrabolhatja az elektronokat, még az olyan látszólag ártalmatlannak tűnő anyagok is, mint a fogkrém (ami erősen oxidálódott), csakúgy, mint a fluorid, az ón és a higany. Ha olvasták a Cybertown Health Center cikkét a fogászati amalgámról, bizonyára teljes mértékben átérzik ennek az ügynek a fontosságát!

A hidrogén a legszükségesebb tápanyag a szervezetünk számára. Amikor jó minőségű tiszta vízzel hidratáljuk a sejteket és feltöltjük szervezetünket H- szabad elektronokkal, akkor azok teltté, egészségessé válnak, és a szervezet anabolikus állapotba kerül, ezzel szemben viszont, amikor a sejtek kiszáradnak (dehidratálódnak), a szervezet katalitikus állapotba kerül, és a saját izmait kezdi el felélni.

* Szabadgyök:

1. Egy atom vagy atomok egy csoportja legalább egy párosítatlan +elektronnal, ami miatt igen reakcióképes. 
2. Egy szerves vegyület, amelyben néhány a vegyérték +elektronok közül páratlan. Az anyagcsere oxidációs reakcióinak normálisan előforduló mellékterméke.

Forrás.  Simon lászló, Prof. Török Szilveszter

Kapcsolódó:
HIDROGÉNES VÍZ - világszabadalom a Biocomnál!

Kapcsolat:
Csiszer Lóránt (pepino78@gmail.com)